Lőttbeton medence: száraz vagy nedves eljárás

Száraz vagy nedves eljárás: hol kerül bele a víz

Száraz eljárásnál egy szórógép az utcán sűrített levegővel fújja át a tömlőn a száraz homok-cement keveréket, és a víz csak a szórófejben, egy vízgyűrűn át jut hozzá, az utolsó pillanatban. A szórómester egy szeleppel, érzésre adagolja: kicsit nedvesebbre, hogy a függőleges falon megálljon, szárazabbra a fenéken. Nedves eljárásnál a víz már a betonüzemben belekerült: a beton készen érkezik, a pumpa átnyomja a tömlőn, a szórófejnél pedig sűrített levegő vágja rá a vasalásra. A szórómester itt a levegőt és az irányt vezérli, a keveréket nem.

Szigorúan véve mindkettő lőttbeton, száraz vagy nedves eljárással, a gunite és a torkrét pedig eredetileg a száraz eljárás márkanevei voltak. Az Egyesült Államokban ma szinte minden lőtt medencét gunite medencének hívnak, úgyhogy kérdezz rá, melyik eljárást használja valójában a cég. A száraz eljárás több ítélőképességet tesz egyetlen pár kézbe, porosabb és lassabb; a nedves gyorsabb és egyenletesebb, cserébe a csapatnak tartania kell a tempót a mixerkocsikkal.

A szórófejnél a mesterség mindkét esetben ugyanaz: merőlegesen lőni a felületre, minden vasat teljesen körbeburkolni, hogy mögötte ne maradjon üreg, a falat alulról felfelé építeni, hogy semmi ne csússzon meg, és a felületet érdesen hagyni annak, ami utána jön. Ezt a mesterséget veszed meg, sokkal inkább, mint az eljárást.

Visszapattanás: a beton, ami sosem ér a falba

Ha betont lősz a falra, egy része visszapattan, főleg durva homok kevés cementtel. Ez a visszapattanás. A szakmában falon általában nagyjából 15–30%-ot mondanak száraz eljárásnál és kb. 5–10%-ot nedvesnél, a fenéken kevesebbet. Egy ügyes szórómester mindkettőt lejjebb viszi, a túl száraz keverék feljebb.

Számold ki egy 8 × 4 m-es, 1,2–1,8 m mély medencére: nagyjából 68 m² fenék és fal, 20 cm vastagon tehát kb. 14 m³ beton, ami a végén a medencetestben marad. Hogy odakerüljön, a száraz eljárású csapat durván 2–4 m³ visszapattant anyagot lapátol ki, a nedves eljárású inkább 1 m³-t. A hulladékot így is, úgy is kifizeted, és részben ezért jön ki a két módszer nagyjából ugyanannyiból.

A gyepen a visszapattant anyag ártalmatlan, a medencetestben nem az. Ha a fenéken, a fenék és a fal közti hajlatban vagy a lépcsőn belövik, gyenge, homokos réteg marad, ami évek múlva morzsolódhat vagy szivároghat. A jó csapat sűrített levegős lándzsával elfújja a szórófej előtt, és a fenéket kilapátolja, ahogy a falak nőnek. Kérdezd meg, hová kerül a visszapattant anyag, és nézd meg a fenéket, mielőtt belövik.

Erősebb a száraz eljárású lőttbeton, mint a nedves?

Itt ássák be magukat a táborok. A száraz eljárás hívei szerint a keverék nagyon kevés vízzel is bedolgozható, és a kevesebb víz erősebb betont ad. A nedves eljárás hívei szerint az ő betonjuk szállítólevéllel jön, amin pontosan szerepel, mi van benne, míg a száraz keverék csak olyan egyenletes, mint a kéz a szelepen. Mindkét tábor a saját legjobb napját írja le. Az USA-ban medencetestre a legalább kb. 28 N/mm² (4000 psi) nyomószilárdság 28 napos korban szokásos előírás, ez nálunk a C25/30 és a C30/37 osztály közé esik, és rendesen lőve, utókezelve mindkét eljárás jellemzően eléri.

Hogy egy medencetest erős vagy gyenge, az többnyire nem az eljáráson múlik. Azon múlik, hogy a beton teljesen körbeburkolta-e a vasat, üregek nélkül a vasak mögött, kint maradt-e a visszapattant anyag, megvan-e a statikus által előírt vastagság (gyakran 15–25 cm a fenékben és a falakban, több a peremkő alatti koszorúban), egy menetben lőtték-e, és nedvesen tartották-e kötés közben. Egy hanyagul lőtt nedves eljárású test, amit kiszárít a nap, gyengébb egy gondos száraz eljárásúnál, és fordítva ugyanez igaz.

Ha tudni akarod, nem csak elhinni, kérj próbalapot: a szórómester aznap a medence mellett belő egy fa ládát, a labor magot fúr belőle és összenyomja. A mixerkocsiból vett próbakocka azt mutatja meg, mit szállított az üzem, nem azt, mit lőttek be. Kevés tulajdonos kéri; ha egy cég magától felajánlja, az elárul róla valamit.

Munkahézag, mixerkocsik és a lövés napja

A medencetestet egy menetben kell lőni, egy átlagos kerti medencénél ez többnyire egyetlen nap. Ha friss betont lőnek már kötni kezdett betonra, a kettő sosem kapcsolódik össze teljesen: ez a varrat a hideg munkahézag, gyenge sík és lehetséges út a víznek. Ha a megállás elkerülhetetlen, a szélét ferdére kell visszavágni, megtisztítani és benedvesíteni, mielőtt folytatják, és sosem szabad tompán nekilőni egy keményedő felületnek.

Itt tényleg különbözik a két eljárás. A száraz keverék nem köt meg a tömlőben, így a száraz eljárású csapat megállhat egy eldugult tömlő vagy egy zápor miatt, ha a szünet rövid. A nedves beton a keveréstől kezdve köt, és egy mixernyit általában nagyjából másfél órán belül be kell dolgozni. A nedves eljárás két-három kocsiból álló váltófutás egy 8 × 4 m körüli medencéhez, és ha egy mixer dugóban áll, a csapat vár, miközben az imént belőtt szél meghúz. Kérdezd meg, hogyan ütemezik a szállításokat, és mi történik, ha egy kocsi késik.

A megközelítés egyszerűbb, mint gondolnád: a gép vagy a pumpa az utcán marad, a tömlő a kertkapun jön be. A száraz eljárás a piszkosabb, úgyhogy takard le az autókat, és szólj a szomszédoknak. Esőben és fagyos előrejelzésnél egyiket sem szabad lőni, kánikulában és szélben pedig a jó csapat hajnalban kezd.

Utókezelés, és mit jelent a vakolatnak és a csempének

A beton nem attól szilárdul, hogy kiszárad, hanem a vízzel való reakciótól, és ez hetekig tart, ha van hozzá víz. Az a medencetest, ami az első napokban kiszárad, gyengébb marad és a felületén megreped, bármelyik eljárással lőtték. Ezért legalább az első hét napban tartsd nedvesen: naponta többször locsold, kánikulában és szélben gyakrabban, vagy takard le nedves jutaszövettel. A tiszta víz a biztos választás, mert egyes ráfújható utókezelő szerek olyan filmet hagynak, amin később nehezen tapad a vakolat vagy a szigetelés. Az USA-ban ehhez gyakran a tulajdonos kapja meg a slagot; kérdezd meg, ki locsol és meddig.

Utána a medencetest néhány hétig vár a belső burkolatra, közben kerül fel a peremkő és a vízvonalcsempe, és ez jó része annak, mennyi ideig tart egy medence megépítése. Járd körbe, amíg vár: keress kavicsfészkes foltokat, kilátszó vasat és repedéseket, és kopogtasd meg a falakat. A kongó hang üreget vagy le nem tapadt réteget jelez, amit most olcsó kijavítani, a csempe alatt drága.

Egyik eljárás sem korlátozza a burkolatot. Vakolat, csempe vagy fólia mindkét testre kerülhet, ha a felületet érdesen hagyták, nem simították le, megtisztították a szórásködtől és egyenesre lőtték, mert a hullámos falból hullámos csempesor lesz. Nálunk a testet többnyire kiegyenlítő vakolattal síkba hozzák, kenhető szigeteléssel lezárják és csempézik, vagy hegesztett PVC fóliával bélelik; az USA-ban a medencevakolat közvetlenül a testre kerül. Hogy mi kerüljön rá, arról a csempe vs. vakolat összevetésben olvashatsz.

Mennyibe kerül a lőttbeton medencetest

Nagyjából ugyanannyiba kerül mindkettő. Az eljárás az ajánlatnak csak egy részét változtatja meg, a medencetestet: a vasat és a lövést. Közzétett német árak szerint egy szakcég által épített betontest kb. 180–320 euró négyzetméterenként, fenék- és falfelületre vetítve; egy 8 × 4 m-es medence 68 m²-ére ez nagyjából 12–22 ezer euró abból a 45–74 ezer euróból, amit az oldal tervlapjai az egész csempézett betonmedencére adnak, egyszerű peremkővel, terasz, kerítés, fűtés és engedélyeztetés nélkül. Az USA-ban egy közzétett költségkalauz egy átlagos medence lövésére 12–30 ezer, a vasalásra 4–8 ezer dollárt ír, a tervlapok szerint egy teljes 16x32 láb méretű medence pedig 71–114 ezer dollár. A test tehát így is, úgy is a számla negyede-harmada, és az eljárás ennek is csak egy részét mozgatja.

Ahol a kettő különbözik, ott a költségek ellentétes irányba húznak: a száraz eljárás olcsóbb anyaggal dolgozik, de többet veszít belőle visszapattanásként, és lassabb; a nedves eljárás megfizeti a transzportbetont, a pumpát és a mixerek minimális mennyiségét, cserébe gyorsabb. Hogy melyik nyer, azon múlik, milyen messze van a betonüzem, és milyen lőttbetonos cégek dolgoznak a közeledben. Ezért ne eljárásokat hasonlíts össze, hanem teljes ajánlatokat, ugyanarra a rajzra.

Hogy a saját medencéd hol landol, azt a tervezőben látod: az élő költségbecslés összeget ad arra, amit megrajzoltál, a Pro építési szakaszonkénti költségbontása pedig külön sorban mutatja a medencetestet, pontosan azt a sort, amit ez a döntés mozgat.

Lőtt, zsaluzott vagy zsalukő: a betonmedence többi útja

Az USA-ban és Ausztráliában a lőtt test a szokásos betonmedence, Spanyolországban elterjedt, Közép-Európában viszont kivétel. Nálunk a hétköznapi betonmedence beton vagy polisztirol zsalukőből épül, kibetonozva és PVC fóliával bélelve; a felső kategória a zsaluzat közé öntött, vízzáró monolit vasbeton, csempével. Hogy a beton, a poliészter és a fólia mint medencetípus miben különbözik, azt a medencetípusokról szóló útmutató tárgyalja; itt csak az a kérdés, hogyan kerül a beton a falba.

A lőttbeton ott mutatja meg az erejét, ahol szabad a forma: zsaluzat nélkül egy ív, egy pad vagy egy római lépcső alig kerül többe egy egyenes falnál, a fenék és a fal pedig egy darabban készül, a falláb munkahézaga nélkül, amit különben hézagzáró szalaggal kellene lezárni. Ellene szól, hogy Európa nagy részén kevés a lőttbetonos szakcég, és az érdesebb felület csempe előtt kiegyenlítő vakolatot kér. A zsaluzott fal tömör és nyílegyenes, ideális nagy téglalaphoz és túlfolyó peremhez, de minden ív külön ácsmunka; a zsalukő a legolcsóbb, és a vízzárást a fóliára bízza. Téglalapnál mindhárom lehet kiváló, szabad formánál többnyire a lőttbeton az értelmes út.

Mit kérdezz, mielőtt lőni kezdenek

Kezdd az emberrel. Ki a szórómester, hány medencét lőtt már, és a te napodon ő áll-e a szórófejnél? Az USA-ban az American Concrete Institute minősíti a lőttbeton-szórómestereket száraz, nedves vagy mindkét eljárásra; nálunk a lőttbeton főleg az alagút- és mélyépítésben, illetve a betonjavításban honos, ott van rá képzés és gyakorlat. Magánmedencéhez ez általában nem kötelező, és sok jó szórómesternek nincs róla papírja, de az a cég, amelyik meg tud nevezni egy képzett szórómestert, épp abba a tudásba fektetett, ami a legtöbbet számít. És kérdezd meg, melyik eljárást használják valójában.

Aztán a test. Milyen vastagságot ír elő a statikus a fenékre, a falakra és a koszorúra, és hogyan ellenőrzik a lövés napján? Egy menetben lövik-e, és mi a terv, ha késik egy mixer vagy elromlik a gép? Hová kerül a visszapattant anyag? Lőnek-e próbalapot? Ki tartja nedvesen a testet? Az általános lista a kérdések a medenceépítőnek útmutatóban van.

Aztán dönts. Mindkét eljárás adhat kiváló medencetestet, és egyik sem menti meg a hanyag csapatot. Ha két jó cég ad ajánlatot, egyik szárazra, másik nedvesre, azt válaszd, amelyiknek a válaszai konkrétak, nevekkel, számokkal és tervvel a rossz napra, és hagyd, hogy azt az eljárást lője, amit minden héten lő. Előbb rajzold meg a medencét méretarányosan az ingyenes tervezőben, és minden cég ugyanazt a rajzot kapja, hogy mind ugyanarra a testre adjon árat.