Medence téliesítés: lépésről lépésre

Mikor zárd le a medencét, és lezárd-e egyáltalán

Akkor zárd le a medencét, amikor a víz tartósan 15 °C alatt marad, és az első kemény fagy előtt. Ez alatt az alga nagyon lelassul, és a vízbe tett vegyszer kitart; fölötte egy lezárt medence egy meleg szakaszban zöldre fordulhat a takaró alatt. Közép- és Észak-Európa nagy részén ez október vagy november eleje. A lombot a zárás napjáig merítsd ki, mert a takaró tiszta medencére kerül.

Az első kérdés, hogy lezárod-e egyáltalán. Ahol a tél rövid és enyhe, az éjszakák néha fagypont alá mennek, a nappalok viszont nem, a medence át tud menni a télen: a rendes vízszintig tele, takaróval, fagyos éjszakákon járó szivattyúval. Ez az aktív teleltetés, és valódi alternatívája az itt leírt zárásnak. Ahol a föld hetekig fagyott, vagy a kemény fagy több éjszakán át is eltarthat, a teljes téliesítés a biztonságos út: a víz lejjebb kerül, a csövek kiürülnek, és a medence tavaszig alszik. Hol van a határ, azt az éghajlatról szóló rész mondja meg.

Nyáron dönts, ne novemberben. Ami a téliesítést könnyűvé teszi — elzáró szelep minden vezetéken, leeresztő a gépház legmélyebb pontján, olyan takaró, amelynek a horgonyait a burkolatba betonozták —, azt építeni kell, nem megvenni, és sokkal olcsóbb megrajzolni, mint később kibontani.

Mi fagy el a medencében, és mi nem

A víz fagyáskor kb. 9%-kal tágul, és ezt hatalmas erővel teszi. Maga a medence rendszerint túléli: a nyílt vízen a jég az egész felszínen tud növekedni, a vízzel teli test pedig arra épült, hogy elbírja. A kár ott keletkezik, ahol a jég valami merevvel találkozik, és mindenben, ami zárt térben vizet tart: csövek, a szivattyúház, a szűrő, a hőszivattyú hőcserélője, a skimmer torka, egy befúvó, az adagoló vezetékek, a sócella.

Két hely sérül először, és egyik sincs a gépházban. A skimmer a falba süllyesztett doboz, nyílása a vízvonalban ül, ezért a nyílás előtt és a dobozban képződő jég egy vékony műanyag torkot nyom. A vízvonal-csempe ugyanezt a nyomást kapja a jégtáblától. Mindkettő az oka, hogy a teljes téliesítésnél a vizet alájuk engedjük. Ha a víz a skimmerben marad, a jégnyomás-kiegyenlítő — egy összenyomható palack vagy egy habszivacs betét — veszi át a jég nyomását a ház helyett.

A talajnak is van beleszólása. A helyi fagyhatár fölött fekvő cső fagy el először, és minél mélyebbre hatol a fagy, annál tovább kell tartania egy hidegnek, mire a vezetékekben lévő víz veszélybe kerül. Kérdezd meg, aki a csöveidet fektette, milyen mélyen vannak, és minden vezeték lejt-e egy leeresztő felé. Az a medence, amelynek a csövei tisztán kiürülnek, könnyű téliesíteni; amelyiknek egy horpadásban marad víz, azt nem.

Két héttel előtte: tisztítás, beállítás, szűrés

A zárás napja két hét munkájának a vége. Kefélj le falat és fenéket, porszívózz, ürítsd a kosarakat, és rakj el mindent, amit el lehet: úszókat és játékokat, a robotot, a hőmérőt, a szolármatracokat, a létrát és a korlátokat pedig akkor, ha a foglalataik engedik. Merítsd tisztára a felszínt. Ami a fenéken marad, foltot hagy.

Aztán állítsd be a vizet, mert öt hónapig kell kitartania úgy, hogy senki sem néz rá. Hozd a pH-t 7,2–7,4-re, az összlúgosságot 80–120 mg/l-re és a kalciumkeménységet 200–300 mg/l-re, ugyanazokra a sávokra, mint nyáron: a túl savas víz marja a vakolatot és a fugát és támadja a fémet, a túl kemény víz pedig bevonja vízkővel a vízvonalat. Rendes teszterrel mérj, ne csíkkal, és előbb mindig a pH-t javítsd. A homokszűrőt mosd vissza, a patront öblítsd át most, aztán járasd a szivattyút annyi ideig, hogy a víz kétszer átforogjon.

Maga a medence kibírja a hideget. Az nem, ami vízként beszorul a csövekbe, a szivattyúba és a hőszivattyúba.

Sokkolás és téli vegyszer

A sokkolás az utolsó, ami a vízzel történik a takarás előtt: a fertőtlenítőszer szándékos, rövid túladagolása, amely oxidálja, amit a nyár hátrahagyott. Alkonyatkor csináld, járó szivattyúval, ahogy a karbantartási útmutató leírja, és előtte vegyél le minden takarót a vízről: a klór elkoptat egy szolártakarót, a takaró-útmutató pedig azt mondja, soha ne sokkolj csukott takaróval. Hagyd, hogy a klór visszaessen a szokásos sávjába, mielőtt továbbmész; hogy mennyi ideig tart, azt a termék címkéje mondja meg.

Aztán a téli vegyszer. A téliesítő készítmény, többnyire lassú hatású algaölő folt- és vízkőgátlóval, készletként árulják, tisztán tartja a vizet, amíg hideg és áll. Azt a vizet dozírozd, amid van, ne a prospektus számát: egy 8 × 4 m-es medence a vízvonalig kb. 44 m³-t tart, ez áll a tervoldalán, és a térfogatkalkulátor bármilyen más méretet kiszámol. Utána járasd a szivattyút néhány órát, hogy összekeveredjen. Tartsd magad a termék címkéjéhez és a helyi szabályokhoz, azokhoz is, hogy később mit lehet a csatornába, a kertbe vagy az utcára engedni.

A sós vizes medence ugyanezeket a lépéseket követi egy változtatással. A legtöbb sócella hideg vízben alig vagy egyáltalán nem termel klórt, és a gyártó kézikönyve megmondja, melyik hőmérséklettől működik, ezért télre kapcsold ki a cellát, vedd ki és tisztítsd meg, ha kivehető, a sót pedig hagyd a vízben: a só nem párolog el, és tavasszal nem kell pótolni. Hogy sós víz vagy klór való-e a medencédhez, az külön tervezési kérdés, és az összehasonlítás szétszedi.

A vízszint: mennyire engedd le, és miért ne ürítsd ki soha

A teljes téliesítés a vizet a skimmernyílások alá engedi, egy-két tenyérnyivel, kb. 10–20 cm-re, hogy ne képződhessen jég előttük. Ha a vezetékeket kifúvatod és ledugaszolod, menj a befúvók alá is, hogy a vezetékek kiürülhessenek. Ha a téli takaró gyártója megad egy vízszintet, az övé a mérvadó: a vizet érintő takaró belóg, ahogy megtelik esővel és lombbal. Egy skimmeres medencében a víz amúgy is kb. 15 cm-rel áll a peremkő alatt; innen zárásnál nagyjából 20 cm-t szivattyúzol le.

A számolás barátságos. Egy 8 × 4 m-es medence felszíne 32 m², 20 cm leengedés kb. 6,4 m³-t visz ki, a víz hetedét: egy délután egy merülő szivattyúval, vagy a homokszűrő leürítő állásával. Oda vezesd, ahová a szabályok engedik. A csatorna, a kert és az utca nem egyformán megengedett, és a téli vegyszeres víz nem sima víz. Szivattyúzás előtt kérdezd meg a hatóságot.

A medencét soha ne ürítsd ki. Az üres test könnyebb a körülötte lévő földnél, és a talajvíz kiemelheti a földből; erre való a hidrosztatikai szelep, és ezért nem szabad senkinek úgy leengednie egy medencét, hogy nem kérdezi meg a kivitelezőt. A poliészter test és a fólia is felúszik, ha magasan áll a talajvíz, a víz nélkül maradt fólia pedig kiszárad, összemegy és ráncosodik. Tehát engedd lejjebb, ne ürítsd ki, és tavaszig tartsd a zárási szinten.

A vezetékek kifúvatása és a gépház kiürítése

Ha a víz a csatlakozók alatt áll, a csövek jönnek. Fújj sűrített levegőt, vagy fúvó üzemmódba állított ipari porszívót minden vezetéken a gépháztól, amíg a medencénél már csak levegő jön, aztán nyomj egy gumi téli dugót a csatlakozóba, mielőtt víz folyhatna vissza. A skimmervezetékeket és a befúvókat egyenként csináld, utána a vízeséshez, a padlófúvókákhoz vagy a szintszabályozóhoz menő vezetéket. A lejjebb engedett víz alatt lévő vezeték, például a fenékleeresztő, így nem üríthető ki: azt tedd, amit a kivitelező vagy a gyártó mond. Kérd el a tervet, amelyen minden cső be van rajzolva, hogy októberben senkinek ne kelljen találgatnia.

A gépházban előbb a főkapcsolónál kapcsolj le. Vedd ki a szivattyú és a szűrő leeresztő csavarjait, és tartsd őket a szivattyúkosárban, ahol tavasszal keresni fogod. A homokszűrőt mosd vissza, és állítsd a többutas szelepét téli állásba, hogy ne álljon víz a tömítéseken; a patronos szűrőből vedd ki a patronokat, mosd meg és szárazon tárold őket. Ürítsd ki az adagoló vezetékeket, a pH-szondát tárold úgy, ahogy a gyártója mondja, vedd ki a sócellát és a robotot, és minden elektronikát tarts bent a házban. A szondák kiszáradnak, a cellák vízkövesednek, a műanyag megreped.

A hőszivattyúra kell a legtöbb gondot fordítani, mert a hőcserélője vizet tart, és nincs hozzá csővezeték, amelyen át kiürülhetne. Ürítsd le, ahogy a kézikönyve mondja, oldd a csavarzatokat, hogy a gépben lévő víz kifolyhasson, és takard le légáteresztő ponyvával, ne zárt zsákkal, amely bezárja a lecsapódó párát. A fagyban vízzel telve maradt hőszivattyú az ezen az oldalon szereplő legdrágább hibák közé tartozik. Ha egy vezeték nem üríthető ki, kérdezd meg a gép gyártóját, melyik szert fogadja el; az autók fagyállója mérgező, és nem való a medence csöveibe.

Takarók: mi kerül a vízre, és mi tartja ott

A téli takarónak egy feladata van: öt hónapnyi lombot, fényt és felügyelet nélküli gyereket kint tartani a vízből. A burkolatba horgonyzott, kifeszített háló a praktikus választás, mert az eső és az olvadékvíz átfolyik, a szemét pedig fent marad; a zárt ponyva olcsóbb, és merülő szivattyú kell hozzá az esővíz eltávolítására, amire márciusban reggel hatkor senki sem gondol. A zsalus takaró enyhe éghajlaton átteleltethető a vízen, de a jég összeroppantja a lécet, ezért kérdezd meg a gyártótól a vízszintet és az úszókat, mielőtt rábízod magad.

Tiszta, sokkolt, beállított medencére tedd a takarót, és az első napon nézd meg, hogy távol van-e a víztől és minden horgonynál feszes-e: a szél felkapja a laza szélét, és a vizet érintő takaró belóg. Aztán nézd meg az első vihar után, az első hó után és havonta egyszer. A téli takaró biztonsági eszköz is, nemcsak fedél, és egy elcsúszott rosszabb, mint a semmi.

Aktív teleltetés, és amit az éghajlat megváltoztat

Enyhe éghajlaton a téliesítés sok munka egy olyan veszély ellen, amely évente néhány éjszakán fenyeget, és sokan ma már járatják a medencét: a rendes vízszintig tele, takaróval, a szivattyú pedig fagyőrön, amely akkor indítja, amikor a levegő a fagypont közelébe ér. A mozgó víz nem fagy meg olyan könnyen, és a csövek soha nem állnak tele és mozdulatlanul. A medence áprilisban kék, az indítás pedig egy délelőtt, nem egy hétvége.

Feltételei vannak. Olyan szivattyú és áramellátás kell, amelyben egy hideg éjszakán megbízhatsz, mert a kemény fagyban leálló szivattyú után befagyott csövek maradnak, a téliesítés semmilyen előkészítése nélkül. A hőszivattyút ettől még le kell üríteni, elég fertőtlenítőszernek kell lennie a vízben, és a hidegnek véget kell érnie. Ha a téli éjszakák napokon át a fagypont körül járnak, az aktív teleltetés működik; ha a hőmérséklet egy héten át jóval alatta marad, zárd le a medencét.

Tehát az éghajlat dönt. Ahol a tél hideg és hosszú, mint Lengyelország, Magyarország, Németország nagy részén és az USA északi részén, teljesen téliesíts, és számolj azzal, hogy a medence októbertől áprilisig zárva marad. Ahol a fagy rövid szakaszokban jön, ott az építési mód és az dönt, hogy ott vagy-e megnézni. Ahol szinte soha nem fagy, például a Földközi-tenger partjain, a zárás választás, nem óvintézkedés: a szivattyú kevesebb órát megy, a fertőtlenítőszer vissza van véve, és egy takaró kint tartja a lombot.

Amit az építési mód változtat

A beton medence, csempés vagy vakolt, jól viseli a telet, ha tele van vízzel, hiszen erre épült. Gondot a csempesornál kell fordítani, ahol a jég a felületre nyomódik, és minden fagyás és olvadás tágítja a fugában vagy a peremkő alatt lévő hajszálrepedést; ezért kerül a vízszint a csempe alá, és ezért nézzük meg tavasszal a peremkövet. A fólia és a poliészter egyaránt enged egy kicsit a talajjal, így a fagy kegyesebb hozzájuk, de mindkettőnek megvan a maga víz-szabálya: a poliészter test nedves talajban tele marad, a fóliának pedig víz kell a ráncai mögött, hogy sima maradjon. Egyiket sem engedd le a gyártó szava nélkül.

A feszített víztükrös medencének puffertartálya és túlfolyó vályúja van, és mindkettőt téliesíteni kell. A tartály a gépházban a medence térfogatának kb. 5–10%-át tartja, a lebegőszelepe, a csövei és a vályú kifolyója pedig fagyhat, ezért kérj a kivitelezőtől írásos téliesítési sorrendet a tartályra. Az emelt medence a kitett eset: a hideg minden oldalról éri a falait és a csöveit, ezek fagynak el először, és ezekre kell a legtöbb gond.

Tavaszi indítás, és mit tegyél, ha zöld a víz

Az indítás megfordítja a zárást, a megfelelő sorrendben. Szivattyúzd le az esővizet a takaróról, söpörd kupacba a lombot, emeld le, aztán mosd meg és szárítsd meg, mielőtt eltennéd; a nedvesen eltett takaró nyárra tönkremegy. Töltsd fel a medencét a rendes szintre, a skimmerek fölé, és tedd vissza, amit kivettél: a dugókat, a leeresztő csavarokat, a cellát, a szondákat, a létrát. Nyisd ki a szelepeket, légtelenítsd a szivattyút, és figyeld egy percig. A szárazon indított szivattyú elromlott szivattyú.

Aztán a víz. Mérd meg, hozd sávba a pH-t és a lúgosságot, alkonyatkor sokkolj, és egy-két napig folyamatosan szűrj, amíg ki nem tisztul, ahogy a karbantartási útmutató leírja. A hőszivattyút kösd vissza utoljára, amikor már átfolyik rajta a víz. A rendesen leteleltetett medence egy délután alatt indul, a rosszul leteleltetett egy hétvégén át.

Ha zöld a víz, amikor leveszed a takarót, kezeld úgy, mint egy zöld medencét nyáron: előbb a pH-t javítsd, sokkolj, kefélj le minden felületet, és szűrj, amíg kitisztul, a hőszivattyút pedig hagyd békén, amíg ez meg nem történik. Az ok szinte mindig olyan zárás, amelyben a medence piszkos volt, kibillent vagy nem volt szorosan letakarva, a megoldás pedig a következő őszé.

A téliesítés a tervezésnél kezdődik

Az a medence, amelyet könnyű téliesíteni, így lett megrajzolva. Tegyél a gépházban minden vezetékre elzáró szelepet, a legmélyebb ponton leeresztővel, a vezetékek pedig lejtsenek felé. Tartsd a gépészetet ott, ahová a fagy nem ér el, legalább egy zárt helyiségben. Betonozd a takaró horgonyait a burkolatba, amíg önthető, ahogy a létra foglalatait is.

A téli vegyszert a saját tervedben szereplő térfogat szerint dozírozd, ne a prospektus szerint: keresd meg a méretedet a tervgyűjteményben, vagy add meg a medence valódi körvonalát a medence-térfogatkalkulátorban, ha nem sima téglalap.

Mi sül el rosszul a gyakorlatban

1. A medence kiürítése

   Sokan azért engedik le a medencét, hogy biztonságban legyen a fagytól. Nedves talajban az üres test kiúszhat a gödörből, a víz nélkül maradt fólia pedig összemegy és ráncosodik. Engedd lejjebb a vizet, ne ürítsd ki, és kérdezd meg a kivitelezőt, mielőtt mélyebbre mész.

2. Piszkos vagy kibillent medence lezárása

   A lomb és a sávból kiszaladt pH öt hónapot tölt a takaró alatt: marja a vakolatot, foltot hagy a fenéken és táplálja az algát. Két héttel a zárás előtt tisztíts és állíts be, ne a napon.

3. Egy leeresztő csavar vagy a hőszivattyú elfelejtése

   A szivattyú és a szűrő addig tartja a vizét, amíg a csavarok kint nincsenek, a hőszivattyú hőcserélője pedig a sajátját. Vedd ki a csavarokat, tartsd a szivattyúkosárban, és ürítsd le a hőszivattyút, ahogy a kézikönyve mondja.

4. A vizet érintő takaró

   A szél felkapja a laza szélét, a vízig érő takaró pedig belóg, megtelik esővel és lombbal, aztán belecsúszik. Nézd meg, hogy minden horgonynál feszes-e, és az első vihar után még egyszer.

5. Sokkolás a takaró alatt

   A klór és a csukott takaró nem fér össze, a takaró-útmutató pedig azt mondja, soha ne sokkolj így. Alkonyatkor sokkolj takaró nélkül, hagyd lecsengeni az értéket, és csak utána takard le a medencét.